Romantikus virágküldés a filmben

Tegnap este egy romantikus filmet láttam. A műfaja romantikus dráma volt. A végén annyira meghatódtam, hogy még meg is könnyeztem az egyik jelenetet. Ám mégsem ez volt a legmeghatóbb számomra, hanem amikor a fiú elment a lány barátnőjéhez, akinek virágboltja van, és feladott nála egy virágrendelést. A lány mit sem tudott az egészről, ez afféle összeesküvés volt a virágboltos és a fiú között. Úgy szervezték meg az egészet, hogy a virág épp akkor érkezzen, amikor a lány a legkevésbé sem számít rá.

A munkahelyén dolgozott, a legjobban elfoglalt órában, belemélyedve a papírokba, amikor kopogtattak az ajtón. Belépett a küldönc, és egy szó nélkül átadta a hatalmas vörösrózsa-csokrot. A lány annyira meglepődött, hogy még köszönni is elfelejtett a távozó küldöncnek. Tudta, hogy ezt csakis egyvalaki, a fiú küldhette, ám mégis elbizonytalanodott, mivel nem volt a csokor mellett kártya. De annyira zavarba hozta ez az egész történet, hogy utána már nem tudott a munkájára koncentrálni. A kolleganői folyamatosan kérdezgették, hogy ki küldte, de ő vonakodott a válaszadás alól. Legyen ez az ő titka, mondta mindenkinek. Az övé és azé a fiúé, akit nagyon szeret. Szóval ez a jelenet annyira mélyen érintett, annyira szép volt. Ritkán adnak a televízióban ilyen jó filmeket.